Monthly Archives: október 2012

Háttérkép 2012.10.25-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Reklámok

Háttérkép 2012.10.18-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Háttér-kép 2012.10.11-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Olvasmány: A kormányzás kérdése

Részlet David C. Korten, a Tőkés társaságok világuralma c. könyvéből.

4.4. A kormányzás kérdése:

A szabadpiacról és -kereskedelemről szóló politikai eszmecserékbe beleszőve mindig ott találunk egy makacs üzenetet: a szabad piacok fejlődése a demokrácia fejlődése is. A szabadpiac hívei szeretnék elhitetni velünk, hogy a piacgazdaság hatékonyabb és gyorsabb mechanizmusa a politikai önkifejezésnek, mint akár a szavazás, mert az üzlet hatékonyabban és gyorsabban reagál az emberek igényeire, mint a nemtörődöm politikusok és bürokraták. Ez a logika egyszerű: a szabadpiacon az emberek pénzük elköltésével közvetlenül gyakorolják befolyásukat. Az, hogy mit vesznek a saját pénzükön jobban kifejezi azt, hogy mit szeretnének, mint az, hogy szavazócédulákat töltenek ki. Ezért a piac a leghatékonyabb és legdemokratikusabb módja a közakarat kifejezésének.

A kormány iránti növekvő bizalmatlanságot tekintve a fenti gondolatmenet igen meggyőző érvként hat. Emellett egy fontos igazságot is tartalmaz, mégpedig azt, hogy a piacok és a politikai is a kormányzásról, a hatalomról és a társadalom erőforrásainak elosztásáról szól. Ugyanakkor félrevezető is a bemutatott érvelés, hiszen egy lényeges politikai realitást figyelmen kívül hagy. Egy politikai demokráciában ugyanis minden polgár egy szavazattal rendelkezik. A piacon viszont egy dollár jelent egy szavazatot és mindenki annyi szavazattal bír, ahány dollárja van.

Ha nincs dollár, nincs szavazat. Ezért a piac jellegénél fogva a gazdagoknak kedvez. Mai világunkban még ennél is fontosabb – bár sokszor elhallgatják -, hogy a piac leginkább a vállalatóriásoknak kedvez, amelyek még a leggazdagabb embereknél is lényegesen több pénzt tudnak megmozgatni. Ahogy a piacok egyre szabadabbá és globálissá válnak, a kormányzati hatalom a nemzeti kormányok kezéből fokozatosan a világcégek kezébe csúszik át. E cégek érdekei pedig – ahogyan azt majd később látni fogjuk – még távolabb esnek az emberiség egyetemes érdekeitől.

Read the rest of this entry

Háttér-kép 2012.10.04-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Boros Imre: Braun Róbert függetlensége (MH)

A magyar közvélemény a választások óta a legtöbb leckét a Magyar Nemzeti Bank függetlenségként kiemelt jelentőségéből kapta. Erről szólt a divatos hazai “mérvadó” közgazdász-jogász értelmiség és a politikai elemzők is. Szinte szakadatlan a jegybanki függetlenségért  való aggódás az euroatlanti térségben Brüsszeltől Washingtonig, az Európai Bizottságtól és az Európai Parlamenten keresztül az Egyesült Államok kongresszusáig. A kétharmados győzelmet követő alkotmányozás során annyi kritikát egyetlen törvénytervezet sem kapott, mint az a néhány jelentéktelen változás, amit a magyar parlament a jegybanktörvényen át akart vezetni. Mi több, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ötletekkel is előállt. Szerette volna kivetetni a törvényből az MNB-vezetők eskükötelezettségét is, s beleszólt abba is, hogy az elnök mellett hány alelnök dolgozzon. A liberális ige szerint a jegybankoknak azért kell függetlenül működniük, hogy adott esetben a pénz stabilitását a saját eszközeikkel meg tudják védeni még a kormányokkal szemben is, már ha az adott kormányok éppen a pénzstabilitás ellen vétenének.
A független jegybanknak ugyanakkor kötelessége saját kormánya gazdaságpolitkájának támogatása, ez is része a hazánkban megalkotott törvénynek. A jegybanki intézmény függetlenségét hatéves időtartamra megválasztott vezérkara (elnök és alelnökök), valamint gazdálkodása függetlensége szavatolja. Hazánkban ez még furcsa módon azzal is meg van toldva, hogy a minden állami tulajdont ellenőrző Állami Számvevőszék a monetáris politika utólagos vizsgálta sem adatott meg. (A jegybank is állami tulajdonban van.)

Az MNB 1991 óta folytatott tevékenységéről két dolog bízvást elmondható. Részint soha nem tudott stabilian finanszírozni semmit, csak magas inflációt, és garantáltan soha nem támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, ha éppen jobboldali az a kormány. Éppen ellenkezőleg, a tőle telhető módon mindent megtett és ma is megtesz annak bukdácsoltatásáért. Kevés hangsúlyt kap az a tény, hogy jogilag a jegybank csak a kormánytól független, de az ország parlamentjének beszámolással tartozik. Ez a függelmi viszony azonban a gyakorlatban eddig észrevétlen maradt.

Figyelemre méltó, hogy a jegybank függetlenségének kérdése bel- és külpolitikai vonatkozásban kizárólag csak akkor kavar vitát, amikor hazánkban jobbolsali kormány van, akkor viszont mindig. Balolali kormány esetén nincs nyugati kritika sem. Amit baloldalról javasolnak, az rendben van, de ha ugyanaz jobboldalról szóba kerül, kiújul a “függetlenségi” háború. Így volt ez a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonásának ötletével is, de baloldalról lehet három vagy öt alelnök, az minden rendben, ám ha jobboldali kormány újabb alelnöki státust akar, akkor összeomlik a jegybank függetlensége…

(Még nem ért véget, olvasson tovább!)
(A cikk 2012. október 1-jén, a Magyar Hírlap 7. oldalán jelent meg; Boros Imre írása)

Read the rest of this entry