Elindult az új weboldal

Tisztelt Látogatók!

Örömömre szolgál bejelenteni, hogy elkészült az új weboldal, amelyet a www.hatterkepmusor.hu címen érhetnek el!

Remélem, hogy a közeljövőben is  színvonalas írásokkal tájékoztatni Önöket a világot érő fejleményekről.

Hamarosan jön a weboldal második verziója

Tisztelt Látogatók!

Bár az oldal jelenlegi formájában már tavaly október óta nem frissül, örömömre szolgál bejelenteni, hogy hamarosan, egy kiegészített verzióban újra fog a weboldal indulni. A részletekről hamarosan itt tájékoztódhat.

Háttérkép 2012.10.25-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Háttérkép 2012.10.18-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Háttér-kép 2012.10.11-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Olvasmány: A kormányzás kérdése

Részlet David C. Korten, a Tőkés társaságok világuralma c. könyvéből.

4.4. A kormányzás kérdése:

A szabadpiacról és -kereskedelemről szóló politikai eszmecserékbe beleszőve mindig ott találunk egy makacs üzenetet: a szabad piacok fejlődése a demokrácia fejlődése is. A szabadpiac hívei szeretnék elhitetni velünk, hogy a piacgazdaság hatékonyabb és gyorsabb mechanizmusa a politikai önkifejezésnek, mint akár a szavazás, mert az üzlet hatékonyabban és gyorsabban reagál az emberek igényeire, mint a nemtörődöm politikusok és bürokraták. Ez a logika egyszerű: a szabadpiacon az emberek pénzük elköltésével közvetlenül gyakorolják befolyásukat. Az, hogy mit vesznek a saját pénzükön jobban kifejezi azt, hogy mit szeretnének, mint az, hogy szavazócédulákat töltenek ki. Ezért a piac a leghatékonyabb és legdemokratikusabb módja a közakarat kifejezésének.

A kormány iránti növekvő bizalmatlanságot tekintve a fenti gondolatmenet igen meggyőző érvként hat. Emellett egy fontos igazságot is tartalmaz, mégpedig azt, hogy a piacok és a politikai is a kormányzásról, a hatalomról és a társadalom erőforrásainak elosztásáról szól. Ugyanakkor félrevezető is a bemutatott érvelés, hiszen egy lényeges politikai realitást figyelmen kívül hagy. Egy politikai demokráciában ugyanis minden polgár egy szavazattal rendelkezik. A piacon viszont egy dollár jelent egy szavazatot és mindenki annyi szavazattal bír, ahány dollárja van.

Ha nincs dollár, nincs szavazat. Ezért a piac jellegénél fogva a gazdagoknak kedvez. Mai világunkban még ennél is fontosabb – bár sokszor elhallgatják -, hogy a piac leginkább a vállalatóriásoknak kedvez, amelyek még a leggazdagabb embereknél is lényegesen több pénzt tudnak megmozgatni. Ahogy a piacok egyre szabadabbá és globálissá válnak, a kormányzati hatalom a nemzeti kormányok kezéből fokozatosan a világcégek kezébe csúszik át. E cégek érdekei pedig – ahogyan azt majd később látni fogjuk – még távolabb esnek az emberiség egyetemes érdekeitől.

Read the rest of this entry

Háttér-kép 2012.10.04-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Boros Imre: Braun Róbert függetlensége (MH)

A magyar közvélemény a választások óta a legtöbb leckét a Magyar Nemzeti Bank függetlenségként kiemelt jelentőségéből kapta. Erről szólt a divatos hazai “mérvadó” közgazdász-jogász értelmiség és a politikai elemzők is. Szinte szakadatlan a jegybanki függetlenségért  való aggódás az euroatlanti térségben Brüsszeltől Washingtonig, az Európai Bizottságtól és az Európai Parlamenten keresztül az Egyesült Államok kongresszusáig. A kétharmados győzelmet követő alkotmányozás során annyi kritikát egyetlen törvénytervezet sem kapott, mint az a néhány jelentéktelen változás, amit a magyar parlament a jegybanktörvényen át akart vezetni. Mi több, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ötletekkel is előállt. Szerette volna kivetetni a törvényből az MNB-vezetők eskükötelezettségét is, s beleszólt abba is, hogy az elnök mellett hány alelnök dolgozzon. A liberális ige szerint a jegybankoknak azért kell függetlenül működniük, hogy adott esetben a pénz stabilitását a saját eszközeikkel meg tudják védeni még a kormányokkal szemben is, már ha az adott kormányok éppen a pénzstabilitás ellen vétenének.
A független jegybanknak ugyanakkor kötelessége saját kormánya gazdaságpolitkájának támogatása, ez is része a hazánkban megalkotott törvénynek. A jegybanki intézmény függetlenségét hatéves időtartamra megválasztott vezérkara (elnök és alelnökök), valamint gazdálkodása függetlensége szavatolja. Hazánkban ez még furcsa módon azzal is meg van toldva, hogy a minden állami tulajdont ellenőrző Állami Számvevőszék a monetáris politika utólagos vizsgálta sem adatott meg. (A jegybank is állami tulajdonban van.)

Az MNB 1991 óta folytatott tevékenységéről két dolog bízvást elmondható. Részint soha nem tudott stabilian finanszírozni semmit, csak magas inflációt, és garantáltan soha nem támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, ha éppen jobboldali az a kormány. Éppen ellenkezőleg, a tőle telhető módon mindent megtett és ma is megtesz annak bukdácsoltatásáért. Kevés hangsúlyt kap az a tény, hogy jogilag a jegybank csak a kormánytól független, de az ország parlamentjének beszámolással tartozik. Ez a függelmi viszony azonban a gyakorlatban eddig észrevétlen maradt.

Figyelemre méltó, hogy a jegybank függetlenségének kérdése bel- és külpolitikai vonatkozásban kizárólag csak akkor kavar vitát, amikor hazánkban jobbolsali kormány van, akkor viszont mindig. Balolali kormány esetén nincs nyugati kritika sem. Amit baloldalról javasolnak, az rendben van, de ha ugyanaz jobboldalról szóba kerül, kiújul a “függetlenségi” háború. Így volt ez a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonásának ötletével is, de baloldalról lehet három vagy öt alelnök, az minden rendben, ám ha jobboldali kormány újabb alelnöki státust akar, akkor összeomlik a jegybank függetlensége…

(Még nem ért véget, olvasson tovább!)
(A cikk 2012. október 1-jén, a Magyar Hírlap 7. oldalán jelent meg; Boros Imre írása)

Read the rest of this entry

Háttér-kép 2012.09.27-i adás

A műsor korábbi részeit ezen a linken érhetik el az EchoTV hivatalos honlapján.

Hamis adatokkal csatlakoztak a görögök az eurózónához (MH)

Az Európai Számvevőszék múlt hét végén közzétett jelentése alapján nem lett volna szabad a görögöket felvenni az eurózónába. Egyrészt már a belépéskor sem teljesítették a követelmény-rendszert, másrészt az elmúlt évtizedben folyamatosan hamisították a statisztikai adatokat.

Már régen kidolgozták az adatgyűjtésre vonatkozó magatartáskódexet, ami az adatokat begyűjtők politikai semlegességét szavatolná, illetve olyan mechanizmusokat és intézményeket hozna létre, amelyek megakadályozzák a statisztikák politikai célú kozmetikázását. A számvevők azonban úgy vélik, a kódexet a tagországokban és Brüsszelben is csak részben tartják be.

Ismeretes, hogy a 2004-ben hatalomra került athéni kormány elrendelte az addigi statisztikai gyakorlat felülvizsgálatát 1997-ig visszamenőleg. Ebből azon nyomban kiderült: a korábbi adatokkal ellentétben a hazai össztermék (GDP) hiánya mindig is nagyobb volt a megengedett három százaléknál. Tehát a görögöket nem lett volna szabad felvenni a közös valutaövezetbe, mert nem feleltek meg az egyik legfontosabb kritériumnak. Az athéni kormány ekkor letette a nagyesküt arra, hogy ez többet soha, de soha nem fog előfordulni. A valóságban azonban ott folytatták a kozmetikázást, ahol abbahagyták. Az Európai Statisztikai Hivatal az Eurostat 2004 és 2009 között legalább öt alkalommal hívta fel a figyelmet a görög adatokkal kapcsolatos fenntartásaira. Az Európai Számvevőszék ennek ellenére 2008-ban olyan következetésre jutott, hogy a tagállamok önkorrekciója az adatok megállapítása és kódex szerinti kiértékelése terén jól működik. A görögök valószínűleg ezen a jelentésen felbátorodva adták le a 2009-es GDP-arányos hiányadataikat, melyek először csak 3,7%-ot mutattak. A válság miatt azonban az athéni kormány a pénzügyi összeomlás szélére került, és nemzetközi segítséghez kénytelen volt a valósághoz közelebb álló számokat nyilvánosságra hozni.

Ebből derült ki, hogy a deficit 12,7%-os, de amikor az első mentőcsomaghoz a helyzetet felmérő nemzetközi szakértők utánaszámoltak, akkor lett világos: valójában 15,4%-os hiányról van szó -írta tegnapi számában a számvevők jelentését elemző Die Presse. A lap szerint az eurózóna adósságvállalásának kirobbanásában ezért az Európai Bizottság is ludas, mert tisztában volt azzal: a görögök csaknem egy évtizeden át, szisztematikusan meghamisították az adatokat. Az Európai Számvevőszék csak a válság kitörése után 2010 januárjában készült jelentésében ismerte el: beszámíthatatlanok a görög adatok. A múlt héten készült elemzésből sem derül ki, mennyi változott azóta a helyzet, de német lapértesülések szerint, ha Athén két évet kap a mentőcsomagok feltételeinek teljesítésére, akkor további harmincmilliárd euróra is szüksége lesz.

Az eredeti cikk a Magyar Hírlapban jelent meg, 2012. szeptember 26-án. Szerző: Szalontai Mihály